A Korda Könyvkiadó és Nyomda könyveinek archívuma
Korunk a lélek és anyag gigászi küzdelmét mutatja, a krisztusi élet mind nagyobb elmélyülésére való törekvés áll szemben az anyagias, érzéki s egy magasabbrendű világot tagadó életfölfogással. Azoknak száma, akik Krisztus vonzását erősebben érzik, egyre nagyobb és nagyobb lesz, s bennük egy új keresztény reneszánsz hajnalhasadását üdvözölhetjük. A pezsdülő, forrongó élet azonban irányításra szorul; éppen azért a lelkek vezetőinek otthonosaknak kell lenniök mindazokban a kérdésekben, melyek ennek a léleknek pszichológiai és kegyelmi alapjaira, fejlődésére és tökéletesülésére vonatkoznak. Erre a munkára vállalkozott e mű szerzője, Müller Lajos, aki a lelki élet tudományának egész rendszerét írja meg a magyar papságnak s mindazoknak, akik ezen a téren tájékozódni akarnak. Ez a munka a szerző kétkötetes „Aszkétika és misztika” című műve, melynek ez az első kötete.
A bevezetésben az aszkétika és misztika rövid történetét adja. Azután szól a tökéletességről általában, majd behatóan tárgyalja a tökéletesség eszközeit és akadályait; s végül az erényekkel foglalkozik, melyekben a keresztény tökéletesség megvalósul. A tárgyalás egész folyamán meglátszik az alapos teológiai – dogmatikus és morális – tudás, melynek szilárd alapján kell fölépülnie a lelki élet tudományának. Ezzel azután útját vágja annak a sekélyes, elmosódó, tisztán szubjektív vallásosságnak, mely az egész ember munkábavétele helyett megelégszik az érzelmi világ egyoldalú ápolásával, összecseréli a lényeget a lényegtelennel, s komoly, nagyobb erőfeszítésre képtelen. Kiváló tulajdonsága továbbá a világosság és szabatosság mind meghatározásaiban, mind pedig fejtegetéseiben. A nehezebb, elvontabb kérdések is tisztán állnak az olvasó előtt. Hangjában, stílusában nagy a közvetetlenség, meglátszik rajta, hogy a könyv élőszóbeli, a hallgatóságot mindig szem előtt tartó előadások alapján készült. Gyakorlatiasság szempontjából is elsőrendű, mert nincs talán a lelkiéletnek olyan mozzanata, mely nem részesülne benne kellő figyelemben, amelyre vonatkozólag az olvasó nem találná meg a szükséges tájékoztatást. Nagy értéke, hogy a természetes adottságokkal a többé-kevésbé beteges állapotokra is tekintettel van.
A bőséges hivatkozásokból látszik, hogy a szerző igen járatos az aszketika kiváló mestereinek írásaiban is; a múlt megszentelt hagyományaira támaszkodva s a mai kor lelkének alapos ismeretével írta meg kitűnő művét. (Dombi Márk)
A könyv tartalma több mint száz paragrafusra oszlik a Bevezetés utáni öt rész szerint: Bevezetés 1. § Az aszkétika fogalma s a rokontudományokhoz való viszonya 2. § Az aszkétika forrásai 3. § Az aszkétika módszere és egysége 4. § Az aszkétika, misztika története főbb vonásokban 5. § Adatok a magyar aszkétika történetéből
I. rész. A tökéletességről általában 6. § A tökéletesség elmélete 7. § A gyakorlati tökéletesség lényege 8. § A tökéletesség és a szeretet 9. § Tökéletesség és az isteni akarat betöltése 10. § Tökéletesség és Krisztus követése 11. § A szentek és a szenttéavatás 12. § A tökéletesség és a szentek utánzása 13. § A tökéletességre vonatkozó tévedések 14. § A tökéletesség szabályai 15. § A tökéletesség fokai 16. § A természet és természetfeletti
II. rész. A tökéletesség eszközei 17. § Az imáról általában 18. § A kérő ima 19. § Az ima kieszközlő ereje 20. § A jó ima tulajdonságai 21. § Az imára való előkészület, az ima helye s ideje 22. § Az ima különböző fajai 23. § A szóbeli ima 24. § Az elmélkedés lényege és szükségessége 25. § Az elmélkedés történetéből 26. § A) A hármas lelki tehetség rendszeres foglalkoztatása 27. § Affektív ima és az egyszerű szemlélet 28. § Az összeszedettség 29. § A lelkiolvasás 30. § Lelki oktatás (exhortatio) 31. § A lelki vezetés szükségessége 32. § A lelki vezető tulajdonságai 33. § Magatartás a lelki vezetővel szemben 34. § A lelkiismeret feltárása (Ratio conscientiae) 35. § A szentmiséről általában 36. § A szentmisehallgatás módja 37. § A pap s a szentmise 38. § A szentáldozás 39. § Az Oltáriszentség, mint Krisztusnak állandó jelenléte köztünk 40. § A lelkigyakorlatok 41. § A liturgia 42. § Ájtatosságok 43. § Ájtatosság Krisztus kínszenvedéséhez 44. § Ájtatosság az Oltáriszentséghez 45. § Ájtatosság Jézus Szent Szívéhez 46. § Ájtatosság az Isten Anyjához
III. rész. A tökéletesség akadályai 47. § A vérmérsékletből (temperamentumból) eredő akadályok 48. § A kolerikus temperamentum 49. § A szangvinikus temperamentum 50. § A melanchólikus temperamentum 51. § A flegmatikus temperamentum 52. § Vegyes temperamentumok 53. § A szenvedélyekről általában 54. § A szeretet 55. § A gyűlölet 56. § A vágy 57. § Az irtózat 58. § Az öröm 59. § A szomorúság 60. § A remény 61. § A kétségbeesés 62. § A bátorság 63. § A félelem 64. § A harag 65. § Önalkotta akadályok 66. § A kísértések 67. § A kísértések célja 68. § A kísértésben követendő magatartás 69. § Az aggályosság
IV. rész A tökéletesség akadályainak leküzdése 70. § Az önmegtagadás lényege és értelme 71. § Az önmegtagadás tulajdonságai 72. § A külső önmegtagadás történetéből 73. § Indítóokok 74. § A külső önmegtagadás gyakorlatai 75. § Célja és indítóokai 76. § A belső önmegtagadás gyakorlatai 77. § A szellemek megkülönböztetése (Discretio spirituum) 78. § A lelkiismeretvizsgálásról általában 79. § Az általános lelkiismeretvizsgálás 80. § A részletes lelkiismeretvizsgálás 81. § A gyakori szentgyónás 82. § A pap és a gyakori gyónás
V. rész. Az erények 83. § Az erényekről általában 84. § A hit 85. § A hit védelme és növelése 86. § A remény 87. § A remény védelme s gyarapítása 88. § A szeretet 89. § A szeretet védelme és gyarapítása 90. § A felebaráti szeretet 91. § Az irgalmasság erénye 92. § A sarkalatos erényekről általában 93. § Az okosság 94. § Eszközök az okosság megszerzésére 95. § Az igazságosság 96. § Az igazságosság erénykísérete 97. § A szoros jogcímen alapuló erények 98. § A nem szoros jogi kötelezettségen, hanem erkölcsi szükségességen alapuló erények 99. § A lelki erősség 100. § A lelki erősség megszerzésének eszközei 101. § A lelki erősséggel rokon erények 102. § A mértékletesség 103. § A belső indulatokat rendező erények: 104. § A külső magatartást szabályozó erények